"Baky Győző a magyar restaurálásnak olyan nagy tudású, jelentős egyénisége volt, aki munkásságával hosszú időn keresztül meghatározta a magyar restaurálás fejlődését.
...Az általa végzett munka példaként áll az utódok előtt."
Dr. Morgós András - Műtárgyvédelem, 2002
KARTHÁGÓTÓL BUDAPESTIG
A Tunisz melletti Bardóban a Musée Alaoui Észak-Afrika leggazdagabb (ti. az egykori Karthago) régészeti anyagát őrizte. Nyolc éves (1935 júniusától 1942 februárjáig tartó) itteni restaurátori működése alatt kitanulta a konzerválás és restaurálás csaknem minden változatát, dolgozott freskóval és viaszfestménnyel, üveggel és bronzzal, csonttal és arannyal. Rendkívül igényes feladatokat sikerült megoldania, restaurált ógörög lakomaágyakat, megmaradt fémrészeik alapján, helyreállított karthagói márvány és terrakotta szobrokat, vázákat, megoldotta nagyméretű római mozaikok “in situ” felvételét, és a múzeumba szállítását. De helyreállított és kiegészített freskó és secco falfestményeket, miniatűr kerámiákat, ékszereket, konzervált ókori pénzérméket is.
A németek afrikai előnyomulása idején, szembenálló állam polgáraként, elkerülhetetlenné vált a távozása. 1942 márciusában hagyta el Tuniszt, ott festett képeinek javarésze Afrikában maradt. Ugyanazon esztendőben tért vissza Magyarországra, és szeptembertől már a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába állott, ahol a Régészeti Tár restaurátorműhelyét vezette, egészen nyugdíjazásáig.
1944-45 között számos olyan restaurátori munkát is elvégzett, amilyet a múzeumban korábban még nem ismertek, vagy “kevesebb sikerrel alkalmaztak”. Ilyen volt neolitikus festett edényeken a leváló festékréteg rögzítése, a vaskori fémberakásos kerámiatárgyak kiegészítése, a római üveganyag restaurálása. Kiemelkedő szakmai teljesítmény volt a szekszárdi, korábban rosszul kiegészített vas diatretum üvegporos eljárással végzett helyre- állítása, a Brigetióból származó törött ezüstlemez mellszobor restaurálása (kikalapálta és gipsszel kiegészítette). A szőnyi bronz díszsisakon és Mithras- táblán a mellszoborhoz hasonló eljárást alkalmazott. Római kisbronzokat is restaurált, olyan sikerrel, hogy a romlásuk megállt. Kibontotta a ságvári későrómai temető ezüst tokját, amelyben egy feliratos lemezke volt elrejtve, amit csíkokra vágott, majd összeállított, hogy a szöveg olvashatóvá váljék. A teljesen szétmálló neolitkori koponyákat új eljárással szilárdította.
A háború után egyre szélesebb körben vonta be Párducz Mihály és László Gyula a múzeumi feladatok ellátásába, leletmentésekre, kivételes jelentőségű műtárgyak restaurálására, konzerválására, majd ezen túl restaurátorok elméleti és gyakorlati képzésére: ő szervezte Magyarországon az első restaurátor- tanfolyamot, 1947-ben. A két hónapos tanfolyamon a vidéki múzeumok által kiválasztott küldöttek, valamint a restaurátori pályára készülő szobrászok, festők, iparművészek vehettek részt. A tanfolyamnak 15 hallgatója volt.
A negyvenes években Baky Győző talán egyik legérdekesebb munkája az istállóskői barlangban talált őskori tűzhelyhez kötődik. “In situ” kiemelte a mintegy 8 tonna súlyú leletet, a barlang szájától a 42°-os lejtőn levitte a völgy aljáig, majd Budapestre szállította, és kiállításon helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tűzhelyet feltáró Vértes László régész írta róla:
“Bámulatosan értett ahhoz, hogy öt-hat tonna súlyú sírokat, kemencéket, vagy akár magát az istállóskői tűzhelyet is kiemelje, és a monstrumokat tetszése szerint forgassa, szállítsa. Az egy darabban kiemelt tárgyak szakembere volt."
Baki Győző 1954-ben egy hálós üvegpohár restaurálását végzi
Az 1950-es években a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának (később osztályának) restaurátorműhelye létszámában és terjedelmében jelentősen gyarapodott, szakmai felkészültségét pedig új (helyszíni) konzerválási eljárások, és másolatkészítési módszerek emelték. Megalakult a restaurátor osztály, szükségessé vált a földből kikerült fémleletek tömeges és lehetőleg gyors konzerválása, ezek ugyanis a nagyvárosi levegőn rohamos pusztulásnak indultak. A korábbi fürdetéses, alámerítéssel végzett konzerválási eljárások igen lassúak, és a tartósság szempontjából kevésbé hatékonyak voltak.
Baky Győző új eljárásokat dolgozott ki, vákuummal történő kiszárításuk, illetve konzerválóanyaggal történő telítésük alapján. Az új eljárások a mindennapi gyakorlat részévé váltak, ennek eredményeként nagy tömegű raktári anyag konzerválása, és tudományos feldolgozása vált lehetővé. A szerves anyagú tárgyak (fa, textil, bőrkötésű könyv, lepkegyűjtemény), ill. vegyes anyagú (fém és fa, mint pl. az aquincumi víziorgona) műkincsek szerves kártevőinek, és azok petéinek kiirtása, szükség esetén a lelet preventív védelme más paraméterek vagy anyagok alkalmazását tette szükségessé (a pete szétrob- bantásakor más vákuumérték kellett). Mindkettőből találmányi bejelentés lett. A gipsznegatívval, zselatinnal történő, igen körülményes másolás kiváltására PVC-ből vagy szilikonból készült, rugalmas negatív forma alkalmazásával fejlesztett ki új technológiát, amely nagyhitelességű másolatok akár sorozatszerű készítését is lehetővé tette immár.
VÁKUUMOS-CEREZINES FÉMKONZERVÁLÁS
1956. április 12-én jelentette be a vákuumos-cerezines konzerválás néven ismertté vált szabadalmát - ”Eljárás muzeális, különösen ásatásokból származó fémtárgyak konzerválására” elnevezés alatt. A találmányt régészeti, korrodált fémtárgyak, különösen vas-, és bronztárgyak konzerválására ajánlotta.
A szabadalom szerint a patinával borított fémtárgyakat először a nedvességtől kell mentesíteni hőkezeléssel. (A hőkezelés általában 120-145 °C között történik, vastárgyak számára 105-180 °C-ot, bronztárgyakhoz 105-160 °C-ot ajánlott.) A kiszárított fémtárgyakat bevonó-védőanyagot tartalmazó oldatba kell helyezni, és vákuum segítségével a tárgyban lévő légbuborékokat eltávolítani. A vákuumot megszüntetve a tárgyban a levegő helyét a konzerválóanyag foglalja el. A tárgyról a felesleges impregnálószert lecsurgatva a bevonat hűtéssel vagy az oldószer elpárologtatósával megszilárdul. Bevonó-védőanyagnak paraffint, cerezint, méhviaszt vagy ezek keverékét, ill. természetes vagy műgyanta lakkot, vagy ezek oldatát ajánlotta. Az eljárással a fémtárgyak tartós védelme érhető el.
Baki szerint “nem kell a korrodálódott tárgy oxidrétegéből az abban lévő sókat eltávolítani, amit eddig lúgos vagy vizes főzéssel igyekeztek elérni. Ha ez az oxidréteg vastag, akkor az eltávolítás nem is sikerül, azonkívül az ilyen kezelés a konzerválandó fémtárgy patinás külsejét károsan befolyásolja. A találmány szerinti eljárásnál a sók eltávolítására nincsen szükség, mert a tökéletesen kiszárított, és levegőtől mentesített fémtárgy felületén vagy belsejében ezek ártalmatlanok. A találmány szerinti eljárással konzervált patinás fémtárgyak eredeti külső megjelenésüket megtartják, ami az effajta muzeális tárgyaknál igen fontos. ”
A Baky-féle vákuumos-cerezines fémkonzerválási eljárást 1956-tól használták a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ughy Dezső és Szarvas László, a múzeum restaurátorai 1959. június 6-i keltezésű levelükben a következő véleményezést adták az eljárás előnyeiről:
“A fém tárgyaknak eddigi kezelése sok időt vett igénybe, voltak tárgyak, melyeket heteken keresztül kellett főzni, tisztítani, míg véglegesen rendbe tudtuk hozni. S mindez sok-sok munkaórát, különböző anyagok nagymértékű elhasználását eredményezte (gáz 200-250 óra, ammóniák, marónátron, és a munkaidő). Az új vákuumos eljárás ezzel szemben a fenti anyagok teljes mellőzését, és a munkaidő 24 órára való lecsökkentését eredményezte.
Ami pedig az anyagiaknál még lényegesebb, a tárgyak nincsenek főzés általi rongáló hatásnak kitéve, azonkívül a patina megmentése is 100%-ig biztosítva van. Sőt ami a főzési eljárással nem volt lehetséges, a vadpatinát nemespatinává alakíthatjuk át. Míg a főzéssel készült tárgyaknál a kopás ill. a törés nagy százalékot ért el, ugyanígy az újra romlási folyamat is elérte a 15-20%-ot, addig a vákuumos eljárással készült tárgyak kopása, törése kiküszöbölhető, ami pedig az újra- romlást illeti, az a vákuumos eljárással készült tárgyaknál a legutóbbi ellenőrzés alkalmával 1,5%-os volt.”
A sokat látott lépcsőkön. Baky Győző (balra) és munkatársai
Párducz Mihály a restaurátorokat felügyelő osztályvezető 1959. október 7-i levelében a következőket írja a vákuumos eljárás előnyeiről:
“1. Igen kevéssé veszi igénybe a tárgyat. Egyáltalán nincs, vagy csak igen kis mértékű mechanikus tisztításra van szükség a tárgy rossz állapota esetén. Korábban a főzés, vagy hevítés az esetek óriási többségében a lelet formáját is megváltoztatta és így szakszempontból a tárgyat csaknem teljesen értéktelenné tette.
2. A vákuumos eljárás gyors. A mechanikai tisztítás után két-három nap elegendő a konzerválás végrehajtására.
3. Egyszerre nagyszámú (kisebb tárgyakból több száz) leletet lehet a konzerválást eljárásnak alávetni. Ez a tény elérhető közelségbe hozza a múzeumainkban lévő valamennyi fémtárgy végleges rendbe szedését.
Javaslom, hogy a fenti indokok alapján a vákuumos fémkonzerválási eljárást a Történeti Múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum), mint az ezidőszerint legfejlettebb módszert vezesse be és alkalmazza. Meg kellene azt is fontolni, hogy három-négy nagyobb vidéki múzeumot a vákuumozásra alkalmas felszereléssel lásson el a Minisztérium. Oda lehetne összegyűjteni a környező kisebb múzeumok konzerválandó fémanyagát. ”
Dr. Fülep Ferenc főigazgató 1959. október 8-i levelében írja az eljárással kapcsolatban:
“Baki Győző találmányát megvalósításra alkalmasnak, továbbá...országos viszonylatban való bevezetését is rendkívül fontosnak tartom.”
1959. november 6-i levelében Baki a következő felajánlást tette:
"Mivel a Történeti Múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum) vacuumfelszerelése sokkal nagyobb kapacitású, mint amennyi konzerválásra szoruló romló anyagot az osztályok rendes munkájuk mellett biztosítani tudnak, így vacuum gépeink egy évben körülbelül 9 hónapot kihasználatlanul állnak. Ennek a kiesésnek elkerülésére felmerül az az elképzelés, hogy az év 9 hónapjában a vidéki múzeumok anyagát is konzerválhatnánk, és így belátható időn belül az ország régészeti fémanyaga megnyugtató állapotba kerülne. ”
Életkép a restaurátorműhelyből
1960. április 6-án a minisztérium múzeumi osztályának kérésére a Múzeumi Kabinet megtárgyalta a Baky-féle fémkonzerválási találmány ügyét, különös tekintettel a Baky által korábban benyújtott hasznosítási szerződés-tervezetre. A Kabinet megállapította:
“A találmánnyal kapcsolatban a szakértői vélemények ellentétesek, a találmányt nem tekintik kiforrott, kész módszernek és vita van akörül, hogy a találmány valóban új-e a múzeumi területen, illetve külföldön.
A Nehézvegyipari Kutató Intézet által beküldött szakértői vélemény alapján, de a Történeti Múzeum véleménye alapján is szükséges, hogy a találmány hatékonyságát a Történeti Múzeum a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutatóintézetével megvizsgáltassa. A vizsgálat után a Történeti Múzeum nyilatkozzék, hogy a találmányt továbbra is alkalmazni kívánja-e.
A Múzeumi Kabinet úgy látja, hogy Baki Győző találmánya érdemben a szolgálati találmány fogalma alá esik, függetlenül attól, hogy jogilag annak minősül-e. A Múzeumi Kabinet Baki Győző munkaviszonyából, beosztásából folyó kötelezettségnek tekinti olyan új eljárások kidolgozását, amellyel a műtárgyak jobb állagmegóvását biztosítani lehet. Elvileg le kívánjuk szögezni, hogy múzeumokban dolgozó fő re stau rátörök munkakörében a tudományos kutatás - restaurátori vonatkozásban, - feladatukhoz tartozik.
A találmányt- amennyiben az bevezetésre kerül- az egész múzeumi területen hasznosítani kell. A múzeumi terület egységes egész és az állag- megóvásban elért módszereknek, új eljárásoknak minden múzeumban bevezetést kell nyerniük, függetlenül attól, hogy azt mely szerv tartja fenn. Ebből következően a Kabinet javasolja, hogy a feltaláló Baki Győző a találmány tulajdonjogát kizárólagosan engedje át. A szerződéskötést e vonatkozásban a Múzeumi Kabinet nem tartja megengedhetőnek. A cél az, hogy a találmányban, vagy szabadalomban lévő lehetőségek az államot illessék és továbbfejlesztését tőle függetlenül és vele együtt is, biztosítani lehessen.
A Múzeumi Kabinet eszmei dij megállapítását javasolja, mivel a találmány
hasznosításával elérhető nép- gazdasági eredmény pénzben nem fejezhető ki. ”
A Múzeumi Kabinet 25 000 Ft-ig terjedő eszmei díjat javasolt, ezzel a Baki-féle találmányhasznosítási szerződést elutasítva. A múzeumban felállított vákuumos berendezés szerelési munkáit Ughy Dezső végezte, ezért a Kabinet, számára 1000 Ft utólagos jutalomösszeget írt elő.
Restaurátorműhely a Károlyi -palotában az '50-es években
A fémek vákuumos-cerezines kezelése, a kor színvonalán mérve, a védelem szempontjából meglehetősen jó eredményt adott. A mintegy 40 éve kezelt tárgyak még ma is elfogadható állapotban vannak. A vákuumos cerezines eljárással kezelt tárgyak napjainkban végzett újrarestaurálása során a kollégák a következő hátrányokat szokták említeni: az eljárás nem teljesen reverzibilis, a tárgyba bevitt cerezint teljesen lehetetlen eltávolítani, részbeni eltávolítását csak nagyon drasztikus módon, lúgos főzéssel vagy kiégetéssel lehet megoldani. Ennek során a gyenge, rossz megtartású tárgyak sérülnek! A cerezinnel konzervált tárgyat csak nehezen lehet ragasztani, kiegészíteni. Ha a kezelést követően melegen nem törlik vissza puha ronggyal a kezelt tárgy felületéről a felesleget, akkor a por könnyen beletapad.
VÁKUUMOS FERTŐTLENÍTÉS
Baky 1958. november. 13-án bejelentett szabadalma - ”Eljárás múzeumi és könyvtári anyagok vegyszer nélkül, vákuum alkalmazásával történő rovartalanítására” elnevezés alatt.
“A múzeumok és könyvtárak egyik legnagyobb veszedelme a rovar- károsítók. Az ellenük történő védekező eljárások lassúak, körülményesek és sem a megelőzést, sem a kártevők elpusztítását nem tudják teljes biztonsággal megoldani, és az emberre is általában veszélyesek. Ha a múzeumi vagy könyvtári anyagok (szőnyegek, egyéb textilféleségek, szőrmék, könyvek, kárpitozott bútorok, továbbá fatárgyak, táblaképek) bármelyikét vákuum-hatásnak vetjük alá, a tárgyban lévő lepkék, kukacok, bogarak, melyeknek egyik létfeltétele a közönséges légnyomás, mind elpusztulnak. A kísérleteknél 18-20 óráig tartó vákuum járt teljes sikerrel.’’
”Az eljárás semmiféle vegyszert nem alkalmaz (szénkénegezés, cián, toluol, terpentin, benzin stb.), teljesen ártalmatlan az emberre, a festékanyagokra, a textíliák esetleges fémszövéseire és egyéb fémkellékeire (fémgombok, csatok), faszobrok, faládikák fémvereteire, alkatrészeire”...’’a tárgyat, könyvet, vagy textilféleséget stb. - ez utóbbit akár szorosan összehajtott, akár laza állapotban - belehelyezzük a vákuumhengerbe, fedelét lezárjuk s megindítjuk a vákuum légszivattyút. A kívánt nagyságú vákuum elérése után (10-1 Hgmm, ami gyakorlatilag légüres térnek számít), lezárjuk a csapokat és 18-20 óra hosszáig benne hagyjuk mindennemű felügyelet nélkül. A fent nevezett idő eltelte után a tárgyakat kivesszük, ekkor már minden kártevő elpusztult könyvben, fában és egyéb tárgyakban, vagy textilféleségekben, továbbá a vákuum-hatás megszüntetése után a könyv a legteljesebb szellőztetésen is keresztülment, mert a legrejtettebb pórusaiból is kiszívta a dohos, állott levegőt, és utána friss levegővel telítődött.
Az eljárás egész könyvtárak részére lehetővé teszi a teljes könyvállomány rovartalanításával egyidejűleg a könyvek szükséges szellőztetését is (egyszerű, tömeges kezelés). Vákuumkezelés után a könyvanyagot visszahelyezzük polcaira, a textília-féleségeket széthajtogatjuk és puha ecsettel, vagy kefével lesöpörjük a már elpusztult kártevőket - fatárgyaknál nem lehet, de nem is kell eltávolítani őket.”
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára szerződésben kötötte le a szerves anyagok vákuumos fertőtlenítési találmányát, és felkérte Bakyt, hogy a szükséges berendezés megépítését irányítsa a KUTESZ-nél (Kutatási Eszközöket Kivitelező Szövetkezet). Amikor a berendezést a könyvtár üzembe kívánta helyezni, jogászuk (Balogh) megtagadta a tízezer forintos feltalálói díj kifizetését: Baki csak bírósági eljárásban tudta a pénz kifizetését elérni. A vegyszerek nélküli, vagy a nem mérgező anyagokkal, technikákkal végzett fertőtlenítések ma a “reneszánszukat” élik a restaurálásban: ebben az értelemben Baky vákuumos fertőtlenítési találmánya mintegy negyven évvel megelőzte a nemzetközi restaurátori gyakorlatot.
BAKY-MASSZA
Műtárgyak ideiglenes rögzItőanyaga:
Végy 1 kg összetört fenyőgyantát, olvaszd fel, adj hozzá melegítés közben 50 g méhviaszt, majd a teljes elegyedés után még keverj bele 950 g talkumot. Ha egységessé vált, vizes vályúba vagy deszkára öntsed, vagy vizes kézzel rudakat formálj belőle, és hagyd teljesen kihűlni, vagy vizes edényben hűtsd le. A massza színe a talkum, a méhviasz és a gyanta színétől függ!
A még ma is használatos, hőre megfolyó, pecsétviaszhoz hasonló masszát nagyon hiányos, vagy össze nem illő törésélű, régészeti kerámiatárgyak, hatalmas urnák munkaközi, átmeneti rögzítésére alkalmazzák. A masszát, ha kell, meleg késsel el lehet távolítani és a nyomát benzinnel letisztítani. A massza- rudat a rögzítő ragasztáshoz Bunsen-láng felett megolvasztják, a megolvadt gyantát rácsepegtetik a rögzítendő részre, ha kell, vizes ujjal rányomkodják. Kihűlése után megfelelő tartást ad. Használják még kerámiák belső palástjának dróttal kombinált merevítéséhez is. Régebben alkalmazták kiállítási vitrinekben a tárgyak felfogatásához, pl. régészeti fémleleteknél. Hátránya, hogy eltávolítása után a nyoma többnyire megmarad a tárgyon.
A Múzeumi Közlemények 1962-ben megjelent számában Baky az általa bevezetett új restaurálási eljárásokat, újításokat a következőkben foglalta össze. Ezek jól szemléltetik sokoldalú tudását, tehetségét, a restaurálási eljárások fejlesztésében elért munkásságát:
1. Nemespatina képzése szintetikus úton
2. Fémtárgyak hiányzó részeinek galvanoplasztikai úton történő kiegészítése
3. Újból romlásnak indult fémtárgyak helyi elektrolitikus kezelése
4. Mész és vízkő eltávolítása fajansz felületekről kémiai úton
5. Vákuumos eljárás fémtárgyak oxidrétegükkel történő konzerválására,
tömeges kezelésre alkalmas
6. Vákuumos eljárás múzeumi, levéltári és könyvtári anyagok rovarkártevői
és penészedés elleni védelmére, tömeges kezelésre alkalmas eljárás
7. Elasztikus forma műanyagból, galvanoplasztikai és gipszmásolatok
készítéséhez, műtárgyak sokszorosítására alkalmas eljárás, amely nagymértékű minőségjavulást eredményez
8. Vastárgyak tanninos kezelése, bizonyos esetekben akár az ásatás helyszínén
is könnyen alkalmazható, ideiglenes tömeges előkonzerválásra alkalmas eljárás
9. Mechanikus fémtisztításnál keletkező réz-, és vasoxid lokalizálására
alkalmas munkaeszköz.
Közel harminc éves múzeumi tevékenysége során Baky a gyakorlati restaurálási munkában is maradandót alkotott. Idézzünk fel néhányat az általa restaurált és megmentett, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött tárgyak közül. Ártándi lelet, egy spártai bronz hydria restaurálása. 1953-ban, sírból került elő. Trebonianus Gallus császár ezüstlemezből készült mellszobra. A szobrot Brigetióban (Szőny) találták. Budakalászi kocsi (a legrégebbi kocsiábrázolás, a Kr. e. 3. évezred utolsó negyedéből származó, négykerekes, miniatűr agyagkocsi). Budakalász rézkori temetőjének egyik sírjában találták.
Baki Győző 1963-ban Lehel kürtjét restaurálja
Egyedi bronzkancsó (a Győr-Sopron megyei Egyeden 1831-ben, földmunkálatok közben került elő az ezüst berakásos egyiptomi bronzkancsó). Eskü téri sisak (a pesti rómaikori táborban talált, aranyozott, ezüstlemezekkel borított, ékkövekkel díszített vassisak). Vas diatretum. Szekszárdon talált római kőkoporsóból került elő. Istállóskői ősember tűzhelyének in situ felvétele. Szentes-vekerzugi lovassír in situ felvétele. Imolái őskohó in situ felvétele. Kettős lovassír in situ felvétele. Zöldhalompusztai arany szarvas (másolat). Lehel kürtje (másolat). Szent László hermája (másolat).
Gyakorlati eredményei, szabadalmai és oktatói tevékenysége mellett tudományos munkássága, szakirodalmi hagyatéka is jelentékeny, számos cikke mellett fontos fejezeteket írt máig alapvető kézikönyvekben, rendszeresen tartott előadásokat a TIT-nél, együtt dolgozott a kor kiemelkedő tudósaival. Baky Győző a magyar restaurálásnak olyan nagy tudású, jelentős egyénisége volt, aki munkásságával hosszú időn keresztül meghatározta a magyar restaurálás fejlődését. Hatvanadik születésnapjára szocialista kultúráért kitüntetést kapott. 1968. december 31-én vonult nyugdíjba a múzeumtól.
1972. március 19-én, még a hetvenedik születésnapja előtt hunyt el Budapesten.
Az általa végzett munka példaként áll az utódok előtt.